(Kulcs: Lily Evans megfázott)

Cím: Valamit valamiért

Korhatár: nincs

Figyelmeztetések: nincs

Jogok: A szerzői jogok J. K. Rowlingot és a Warner Bros-t illetik, nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetből.

Tartalom: Egy fázós, de csodálatos este emlékeinek felidézése, és egy új barátság kezdete.

Valamit valamiért

Dideregve, holtfáradtan vánszorgok végig a hálókörletbe vezető folyosón. A fáklyák fénye baljósan táncol kipirult arcomon, s én ösztönösen reszkető zsebemre simítom a kezem. Mintha ők is tudnák, hogy rosszban sántikálok…

A szobába érve kibújok csuromvizes ruháimból, az ágy végébe hajítom őket, és takaróba bugyolálom magam. Rettenetesen fázom. Még mindig nyirkos a bőröm a jéghideg éjszakai esőtől, nedves tincseim a nyakamra tapadnak. Jéggé fagyott minden tagom, de belülről elemi erővel emészt valami forró, számomra eddig ismeretlen érzés. Mintha pillangók repkednének a gyomromban. A fogaim hangosan összekoccannak, ahogy elfojtok egy eget rengető tüsszentést. Töltök magamnak egy bögre forró teát a Feltalál úr-féle hőtároló termoszomból és nagyot kortyolok a Twinnings édeskés levéből.

Micsoda este volt! James mesterien ért hozzá, hogyan nyűgözzön le egy lányt. A kastélyból való kiszökés már önmagában is nem mindennapi romantikát feltételez, de eszembe sem jutott, hogy tartogat még számomra más meglepetést is. A Tiltott Rengeteg ezüst tisztásán tündöklő fények elragadó, túlvilági látványa valósággal megbabonázott. A meghittség, a körülöttünk ólálkodó, soha nem látott lények és az erdőtől való félelemmel vegyes izgalom igazán sajátos hangulatot kölcsönzött a mi első találkánknak. Hamar eleredt az eső, de ez sem szegte kedvem. Nem tudom szavakba önteni, milyen érzés volt, mikor olykor ijedtemben a mellkasához bújtam és ő a karjait védelmezően körém fonta. Teljes biztonságban voltam. Mélyen magamba szívtam az illatát és azt kívántam, bárcsak sose érne véget a pillanat.

Azon kapom magam, hogy a takaró alatt átölelem és dédelgetem magam, halkan felnevetek. Ilyen az ember, amikor… szerelmes?

Rosszul érzem magam, amiért megszegtem az iskolai szabályokat, és kiszöktem a kastélyból, a lelkifurdalás érzése mellett azonban a lelkem mélyén diadalmas táncot lejt a gunyoros nemtörődömség. Nem érdekel, ki mit gondol, még ha büntetéssel járt, akkor is megérte! Elpirulok és beleharapok az alsó ajkamba, de nem tudom elnémítani harsogó emlékeim. Az a pillantás, az a vallomás, az a csók - rültség és egyedülálló élmény. Őrültségről jut eszembe!

Aggodalmasan a talárom után nyúlok. Óvatosan kihámozom a zsebemből a csapzott, reszketeg szőrgombócot, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Bele sem gondoltam, mikor a köpenyembe rejtettem, hogy mihez kezdek majd vele. Valami pöttöm macskaféle lehet, sosem láttam ilyet azelőtt. Oroszlánéhoz hasonló, hosszú farka körülöleli az ujjaim, míg hatalmas méregzöld szemeivel bizalmatlanul fürkészi a mozdulataim. Megpróbálom megsimogatni, de rögtön elrántom a kezem. Hegyes kis fogaival az ujjam után kap, és figyelmeztetően morog rám. Úgy hátrahőkölök, hogy majdnem lepottyan a tenyeremből, de apró karmaival erősen belém kapaszkodik. Aú!

James kneazle-nek nevezte. Fura egy jószág. Azt mondta, hogy olyan a természete, mint az enyém, ezért jó páros lennénk. Szerinte ez a kis lény elképesztően intelligens, és ugyanolyan független személyiség, mint én. Csak azt felejtette el közölni, hogy nem kimondottan barátságos. Fancsali képpel bámulom, míg ő kényeskedve tisztálkodni kezd a kezemben.

A párnámra dőlök és magam mellé teszem Foxot. Arra gondolok, hogy inkább James-re hasonlít, mint rám. Ugyanolyan megközelíthetetlen és különc, mint ő volt, most mégis ő jelenti számomra a világot. Talán mégis van remény, hogy mi ketten jól megleszünk. Nagyot ásítok és behunyom a szemem. Egy kicsit minden kezdet nehéz, de megéri!

Ha tetszett Csibi története, szólj hozzá!